Magyarország erdői igazi kincseket rejtenek. Nem is gondolnánk, mennyi izgalmas állatfaj él itt, a szemünk előtt, sokszor észrevétlenül. A barna medvétől a vadmacskáig, a hódoktól a farkasokig, a hazai erdők változatos élővilágnak adnak otthont.
Ebben a rejtett vadonban élnek a gímszarvasok, melyeknek bőgését ősszel messziről hallani lehet, és a muflonok, melyek sziklás területeken érzik jól magukat. A rókák ravaszsága közismert, míg a borzok éjszakai életmódjuk miatt kevésbé kerülnek a figyelem középpontjába.
Az erdők madárvilága is lenyűgöző. A fekete harkály hangos dobolása jelzi jelenlétét, a szajkó pedig az erdő igazi kertésze, hiszen makkokat rejt el a földbe, melyekből új fák sarjadnak. A baglyok csendesen vadásznak éjszaka, míg a vércsék nappal fürkészik a mezőket zsákmány után.
Magyarország erdői egyedülálló élőhelyet biztosítanak számos védett és ritka állatfaj számára.
A kisebb emlősök közül a mókusok ügyesen ugrálnak a fák ágain, a nyestek pedig éjszaka portyáznak a falvakban. A hermelin télen fehér bundát ölt, hogy jobban beleolvadjon a havas tájba.
A hüllők és kétéltűek közül a vízisikló a patakok mentén figyelhető meg, a foltos szalamandra pedig a nedves, árnyékos erdőrészek lakója. A erdei béka hangos kuruttyolása tavasszal betölti az erdőt.
Végül, de nem utolsósorban, említsük meg a vadászgörényt, a nyusztot, a pele fajokat, a tavi denevért és a zergét, melyek mind hozzájárulnak a magyar erdők biodiverzitásához.
A gímszarvas, az erdők királya
A gímszarvas, a Cervus elaphus, méltán viseli az „erdők királya” címet Magyarországon. Ez a lenyűgöző állat az egyik legnagyobb vadon élő emlősünk, és a hazai erdők ikonikus lakója. A gímszarvasok rudlikban élnek, melyeket a tehenek (nőstények) és a borjak alkotnak, egy idős tehén vezetésével.
A bikák (hímek) a párzási időszakban, az őszben válnak igazán látványossá. Ekkor a bőgés hallatszik az erdőben, ami a bikák párzási hangja, mellyel a tehenek figyelmét próbálják felkelteni és a rivális bikákat elriasztani. A bikák agancsa, melyet minden évben elvetnek és újra növesztenek, hatalmas méreteket ölthet, és a koruk, erőnlétük jelképe.
A gímszarvasok fontos szerepet játszanak az ökoszisztémában, mivel legelésükkel befolyásolják a növényzet összetételét és terjedését.
A gímszarvasok tápláléka változatos, leveleket, rügyeket, fűféléket és gyümölcsöket is fogyasztanak. A téli időszakban a táplálék szűkössége miatt gyakran károsíthatják a fiatal erdőket.
Magyarországon a gímszarvas vadászható faj, a vadászat szigorú szabályokhoz kötött. A populáció nagyságának szabályozása fontos a mezőgazdasági károk minimalizálása és az erdők egészségének megőrzése érdekében. A gímszarvas megfigyelése felejthetetlen élményt nyújt a természetjáróknak, különösen a bőgés idején.
A vaddisznó, a mindenevő túlélő
A vaddisznó (Sus scrofa) az egyik leggyakoribb és legalkalmazkodóbb nagyvad Magyarországon. Szinte minden erdőtípusban megtalálható, de a mezőgazdasági területekhez is jól alkalmazkodott.
Étrendje rendkívül változatos, mindenevő. Fogyaszt gyökereket, gumókat, makkot, rovarokat, férgeket, dögöt, sőt, akár kisebb gerinceseket is. Ez a táplálkozási rugalmasság nagyban hozzájárul a faj sikeréhez.
A vaddisznók csordákban élnek, melyeket a legidősebb nőstény vezeti. A hímek (kanok) többnyire magányosan élnek, kivéve a párzási időszakot.
A koca (nőstény vaddisznó) évente egyszer vagy kétszer fial, általában 4-8 csíkos malacot. A malacok a csíkos mintázatuknak köszönhetően jól rejtőznek a növényzetben.
A vaddisznó fontos szerepet játszik az erdei ökoszisztémában, például a talaj lazításával és a magvak terjesztésével. Ugyanakkor, túlszaporodásuk komoly károkat okozhat a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban is.
A muflon, a sziklás területek lakója
A muflon (Ovis aries musimon) nem őshonos Magyarországon, de sikeresen meghonosodott. A sziklás, bokros területeket kedveli, így a hegyvidéki erdőkben találkozhatunk vele.
A muflonok csordákban élnek, a nőstények és a fiatalok együtt maradnak, míg a hímek külön csoportokat alkotnak, kivéve a párzási időszakban. A hímek jellegzetes, csigavonalban csavarodó szarvakkal rendelkeznek, melyek mérete az életkorukkal növekszik.
A muflon fontos szerepet játszik a vadgazdálkodásban, vadászati értékkel bír, és hozzájárul az erdők biodiverzitásának fenntartásához.
Étrendjük elsősorban füvekből, levelekből és hajtásokból áll. Jól alkalmazkodtak a magyarországi viszonyokhoz, bár a ragadozók (pl. farkas, hiúz) jelenléte befolyásolja populációjukat.
A róka, a ravasz vadász
A vörös róka (Vulpes vulpes) az egyik leggyakoribb és legravaszabb ragadozó Magyarország erdeiben. Élőhelyét tekintve rendkívül alkalmazkodó, így nem csak erdőkben, de mezőgazdasági területeken, sőt, városi környezetben is előfordul.
A róka éjszakai állat, bár néha nappal is láthatjuk vadászni. Tápláléka rendkívül változatos: apró rágcsálók, madarak, rovarok, gyümölcsök és dög is szerepel az étlapján. Vadásztechnikája kifinomult, hallása kiváló, aminek köszönhetően a hó alatt is képes kiszúrni a zsákmányt.
A róka fontos szerepet játszik az ökoszisztémában, mivel szabályozza a rágcsálók populációját.
A rókacsalád a föld alatti kotorékban él, amelyet gyakran más állatok által elhagyott üregekben alakít ki. A szaporodási időszakban a rókaanya gondosan óvja kölykeit, és megtanítja őket a vadászat fortélyaira. A kölykök játékos viselkedése gyakran megfigyelhető a kotorék körül.
Azonban a róka jelenléte nem mindig problémamentes. Néha kárt okozhat a baromfiudvarokban, és betegségeket is terjeszthet, mint például a veszettséget. Emiatt a rókaállomány szabályozása időnként szükségessé válhat.
A borz, az éjszakai mérnök
A borz, Meles meles, egy igazi éjszakai mérnök a magyar erdőkben. Robusztus testfelépítésével és erős karmaival kitűnően alkalmazkodott a föld alatti életmódhoz. A borzok komplex járatrendszereket építenek, melyek generációkon át öröklődnek és bővülnek. Ezek a „borzvárak” több bejárattal rendelkeznek, és menedéket nyújtanak a ragadozók elől.
Táplálkozásuk rendkívül változatos: rovarok, giliszták, gyümölcsök és kisebb emlősök is szerepelnek az étlapjukon.
A borzok szociális állatok, családi csoportokban élnek. A csoport tagjai közösen gondoskodnak a kölykökről és védik a területüket. Bár kerülik az emberi közelséget, a borzvárak gyakran megtalálhatók mezőgazdasági területek közelében is, ami időnként konfliktusokhoz vezethet. A borzok jelenléte az erdőben az ökoszisztéma egészségének fontos mutatója.
A nyuszt, a fürge ragadozó
A nyuszt (Martes martes) egy fürge, éjszakai ragadozó, mely a magyarországi erdőkben is megtalálható. Bár rejtőzködő életmódja miatt ritkán kerül szem elé, jelenléte fontos jelzője az erdő egészségének. Teste karcsú, bundája sötétbarna, torka pedig jellegzetes sárgás-narancssárga folttal díszített.
Étrendje változatos: kisemlősök, madarak, rovarok és gyümölcsök egyaránt szerepelnek benne, így fontos szerepet játszik a populációk szabályozásában. Kiválóan mászik fára, ahol nemcsak táplálékot keres, hanem nappali pihenőhelyét is kialakítja.
A nyuszt a védett állatok közé tartozik Magyarországon, így a vadászata szigorúan tilos.
A nagyragadozók, mint a farkas és a hiúz visszaszorulásával a nyuszt fontossága nőtt a kisebb rágcsálók populációjának kordában tartásában.
A vadmacska, a rejtőzködő vadász
A vadmacska (Felis silvestris) egy igazi rejtőzködő mester a magyar erdőkben. Bár külsőleg hasonlít a házi macskára, annál robosztusabb testalkatú, farka vastagabb és tompábban végződik. Főként éjszakai életmódot folytat, ezért ritkán kerül szem elé.
Territoriális állat, mely magányosan vadászik. Étrendje elsősorban rágcsálókból, madarakból és kisebb emlősökből áll. Kiválóan mászik fára, de zsákmányát leginkább a földön szerzi meg.
A vadmacska fontos szerepet tölt be az erdei ökoszisztémában, mivel szabályozza a rágcsálók populációját.
Élőhelyének elvesztése és a házi macskával való kereszteződés fenyegeti a vadmacska állományát. Megőrzése érdekében fontos a természetes élőhelyek védelme és a hibridizáció elkerülése.
A vadmacska szigorúan védett faj Magyarországon, eszmei értéke magas.
A hermelin, a téli álca mestere
A hermelin (Mustela erminea) egy apró termetű ragadozó, mely Magyarország erdeiben is megtalálható. Leginkább rágcsálókkal és madarakkal táplálkozik, de nem veti meg a rovarokat és a békákat sem.
Legszembetűnőbb tulajdonsága a téli álca, mely során bundája hófehérre vált, kivéve a farka végét, ami fekete marad. Ez a jelenség kiváló álcázást biztosít a hóban vadászó hermelin számára.
A hermelin nem csak a színe miatt különleges, hanem azért is, mert rendkívül ügyes vadász és jól alkalmazkodik a változó környezethez.
Nyáron a hermelin bundája barna színű, hasa pedig fehéres. Élőhelyei közé tartoznak a ligetes erdők, patakpartok és mezőgazdasági területek. Bár rejtőzködő életmódot folytat, nyomai árulkodóak lehetnek a hóban.
A hermelin fontos szerepet játszik az ökoszisztémában, mivel szabályozza a rágcsálók populációját, ezzel segítve a növényzet egészségének megőrzését.
A mezei nyúl, a síkságok sprintbajnoka
A mezei nyúl, bár nem az erdő mélyén él, Magyarországon gyakori látvány a mezőkön, réteken, és a ritkás erdőszéleken. Kiváló alkalmazkodóképességének köszönhetően a változatos tájakon is megél.
Főként növényevő, füvekkel, levelekkel, és gyökerekkel táplálkozik. Jellegzetes hosszú fülei és erős hátsó lábai a gyors mozgás elengedhetetlen kellékei, akár 60-70 km/órás sebességre is képes.
A mezei nyúl a síkságok igazi sprintbajnoka, villámgyors menekülése lenyűgöző látvány.
A ragadozók elől való menekülésben nagy szerepet játszik a cikk-cakkos futás, amellyel megzavarja az üldözőit. Jelenléte fontos a táplálékláncban, hiszen számos ragadozó számára jelent táplálékot. A mezőgazdasági területeken időnként károkat okozhat, de alapvetően a természetes ökoszisztéma része.
A mókus, a faágak akrobatája
A mókus, Magyarország erdeinek egyik legkedveltebb lakója, igazi akrobata a faágakon. Élénk mozgása és bozontos farka azonnal felhívja magára a figyelmet. Bár elsősorban a lombkoronában érzi otthon magát, gyakran lemerészkedik a földre is, hogy táplálékot keressen.
Főként magvakkal, makkokkal, gyümölcsökkel és gombákkal táplálkozik, de alkalmanként rovarokat és madártojásokat is fogyaszt.
A mókusok rendkívül alkalmazkodóképesek, így a különböző erdőtípusokban is megtalálhatóak, a síkvidéki ligetektől kezdve a hegyvidéki fenyvesekig. A téli időszakban a mókusok nem alszanak téli álmot, hanem a nyáron elraktározott készleteikből élnek. Ez a raktározási ösztön nem csak a túlélésüket biztosítja, hanem hozzájárul az erdő megújulásához is, mivel a feledékeny mókusok sok elrejtett magot sosem találnak meg, így azok kicsíráznak.
A sün, a tüskés kertlakó
A sün, a tüskés kertlakó, gyakori vendég a magyarországi erdők szélén és a kertekben is. Bár a 25 lenyűgöző erdei állat listáján szerepel, valójában jól alkalmazkodott az emberi környezethez is.
Éjszakai életmódot folytat, így ritkán találkozunk vele napközben.
Fő tápláléka a rovarok, giliszták és más apró gerinctelenek. Ősszel, mielőtt téli álomba merülne, alaposan felhizlalja magát, hogy túlélje a hideg hónapokat. A sünök védett állatok Magyarországon, ezért fontos, hogy óvjuk őket és élőhelyüket.
Ha kertünkben találkozunk sünnel, biztosítsunk számára védett zugokat, például egy levélkupacot vagy egy rőzserakást, ahol meghúzódhat.
A denevérek, az éjszaka repülő emlősei
A denevérek, az éjszaka repülő emlősei, nélkülözhetetlen részei a magyarországi erdők élővilágának. Bár sokan tartanak tőlük, valójában rendkívül hasznos állatok, hiszen rovarokkal táplálkoznak, így természetes módon szabályozzák a rovarpopulációt. Magyarországon több mint 25 denevérfaj él, melyek közül sok védett.
Érdekes módon a denevérek nem vakok, ahogy azt sokan gondolják. Echolokációval tájékozódnak, azaz hangokat bocsátanak ki, és a visszaverődő hanghullámok alapján érzékelik a környezetüket. Ez lehetővé teszi számukra, hogy a sötétben is vadásszanak és navigáljanak.
A denevérek sokszínű csoportot alkotnak, eltérő méretekkel, táplálkozási szokásokkal és élőhelyigényekkel.
A denevérek gyakran barlangokban, faodvakban vagy elhagyatott épületekben húzódnak meg nappal. A téli időszakot hibernálva töltik, amikor lelassulnak az életfunkcióik, és alacsonyabb testhőmérsékleten élnek. A denevérek védelme kulcsfontosságú a biodiverzitás megőrzése szempontjából.
A barna medve, a Kárpátok vándora
A barna medve (Ursus arctos) Magyarországon is előfordul, bár populációja meglehetősen korlátozott. Elsősorban az Északi-középhegység területein, különösen a Zempléni-hegységben és a Bükkben találkozhatunk vele.
Életmódja változatos, alkalmazkodik a környezeti feltételekhez. Mindenevő, étrendje nagyrészt növényi eredetű táplálékból áll, mint például bogyók, gyümölcsök, gyökerek, de nem veti meg a rovarokat, halakat és a kisebb emlősöket sem. Alkalmanként döghúst is fogyaszt.
A barna medve magányosan él, a párzási időszak kivételével. A nőstények általában 1-3 kölyköt hoznak világra a téli álom alatt, egy barlangban vagy más védett helyen.
A medvék fontos szerepet játszanak az ökoszisztémában, mivel segítenek a magvak terjesztésében és a döghús eltakarításában.
A medvék jelenléte indikátor fajnak tekinthető, ami azt jelenti, hogy a populációjuk állapota sokat elárul az adott terület ökológiai állapotáról. A vadászat és az élőhelyek elvesztése komoly veszélyt jelent a magyarországi medvepopulációra.
A környezetvédelmi intézkedések, mint például a védett területek kijelölése és a vadon élő állatokkal kapcsolatos tudatosság növelése, kulcsfontosságúak a barna medve hosszú távú fennmaradása szempontjából.
A farkas, a falka ereje
Magyarország erdeiben él a szürke farkas (Canis lupus), egy rendkívül intelligens és alkalmazkodóképes ragadozó. Bár korábban szinte teljesen kipusztult, az utóbbi években újra megjelent, köszönhetően a természetvédelmi erőfeszítéseknek és a természetes élőhelyek helyreállításának.
A farkasok falkában élnek, ami egy szigorú hierarchián alapuló társadalmi struktúra. A falkát általában egy szülőpár vezeti, az alfa hím és alfa nőstény, akiknek kizárólagos joguk van a szaporodásra. A falka tagjai szorosan együttműködnek a vadászat során, ami lehetővé teszi számukra, hogy nagyobb zsákmányt is elejtsenek, mint például a szarvas vagy a vaddisznó.
A farkasok kommunikációja rendkívül kifinomult. Hangjelekkel, testbeszéddel és szagjelekkel tartják a kapcsolatot egymással. A farkasüvöltés nemcsak a falka összetartását szolgálja, hanem a terület megjelölésére és más falkák figyelmeztetésére is.
A farkasok jelenléte az erdőben kulcsfontosságú a biológiai egyensúly fenntartásához. Ragadozóként szabályozzák a növényevő állatok populációját, ezzel megakadályozva a túlzott legelést és a vegetáció károsodását.
A farkasok védett állatok Magyarországon. A velük kapcsolatos tévhitek és félelmek ellenére fontos megértenünk szerepüket a természeti környezetben, és támogatnunk kell a megőrzésüket célzó erőfeszítéseket.
A hiúz, a rejtélyes árnyvadász
A hiúz, ez a rejtélyes és gyönyörű nagymacska, Magyarország erdeinek egyik legféltettebb kincse. Bár ritkán látni, jelenléte bizonyítja a hazai erdők gazdagságát és biodiverzitását.
A hiúz kiválóan alkalmazkodott az erdei élethez. Éjszakai vadász, így nappal leginkább rejtőzködik. Bundája tökéletes álcát biztosít a fák között, lehetővé téve számára, hogy észrevétlenül cserkészhesse be áldozatát.
Táplálékát főként őz, nyúl és apróbb rágcsálók alkotják. A hiúz fontos szerepet játszik az ökoszisztéma egyensúlyának fenntartásában, mivel szabályozza a zsákmányállatok populációját.
A hiúz jelenléte egyértelmű jele az erdő egészségének.
Magyarországon a hiúz védett állat, a populációja pedig lassan, de biztosan növekszik. A természetvédelmi erőfeszítéseknek köszönhetően remélhetőleg a jövőben is az erdeink lakója marad.
Érdekesség, hogy a hiúz kitűnő hallással rendelkezik, melynek köszönhetően még a hó alatt mozgó rágcsálókat is képes észlelni. Ez a képessége elengedhetetlen a túléléshez a téli hónapokban.
A hód, a vízi mérnök
A hód, bár nem a leggyakoribb erdei lakó Magyarországon, kulcsfontosságú szerepet tölt be az ökoszisztémában. Életmódja alapvetően befolyásolja a vízfolyások és a környező területek élővilágát.
A hódok gátakat építenek, melyek felduzzasztják a vizet, létrehozva ezzel hódvárakat és vizes élőhelyeket.
Ezek a gátak nem csak a hódok otthonául szolgálnak, hanem számos más faj számára is élőhelyet biztosítanak. A hódvárak komplex ökoszisztémák, melyek növelik a biodiverzitást. Főként éjszaka aktívak, így megfigyelésük kihívást jelenthet.
A hódok fák döntésével és a vízszint szabályozásával átalakítják a környezetüket, ami pozitív és negatív hatásokkal is járhat. Bár a gátak árvízvédelmi szempontból előnyösek lehetnek, a mezőgazdasági területek elárasztása problémákat okozhat. A Duna-Ipoly Nemzeti Parkban él egy jelentős hódpopuláció, ahol megfigyelhetjük tevékenységüket.
A fekete gólya, a rejtett vizek madara
A fekete gólya (Ciconia nigra) egy igazi rejtőzködő mester, a magyar erdők ékköve. Bár rokona a közkedvelt fehér gólyának, sokkal nehezebb megpillantani, hiszen előszeretettel választja a zárt erdők mélyét, távol az emberi településektől.
Élőhelye a víz közelségét igényli, patakok, mocsarak, ligeterdők mentén talál otthonra. Táplálékát elsősorban halak, kétéltűek és rovarok alkotják, melyeket a sekély vízben vadászik.
A fekete gólya védett madárfaj, állománya sérülékeny, ezért különös figyelmet érdemel a természetvédelem szempontjából.
Fészkét magas fákra építi, gyakran elhagyatott ragadozómadár fészkeket foglal el. Fiókáit gondosan neveli, a szülők felváltva gondoskodnak az utódokról.
Megjelenése elegáns, tollazata fekete, hasa fehér, csőre és lába piros. Repülése kecses, szárnycsapásai lassúak és méltóságteljesek.
A rétisas, a ragadozó madarak királya
A rétisas (Haliaeetus albicilla) méltóképpen viseli a „ragadozó madarak királya” címet Magyarországon. Ez a lenyűgöző madár, melynek szárnyfesztávolsága elérheti a 2,5 métert is, a hazai erdők és vizes élőhelyek egyik legimpozánsabb lakója.
Leginkább a nagyobb vizek, mint például a Balaton, a Tisza és a Duna mentén találkozhatunk vele, ahol halakkal táplálkozik. A rétisasok fészkei hatalmasak, akár 2 méter átmérőjűek is lehetnek, és gyakran évekig használják őket.
Magyarországon a rétisas védett faj, állománya az utóbbi évtizedekben jelentősen megerősödött, köszönhetően a természetvédelmi intézkedéseknek.
A rétisas jelenléte az erdőben az egészséges ökoszisztéma jele. Megfigyelése felejthetetlen élmény, amely rávilágít a hazai természet gazdagságára és fontosságára.
A uhu, az éjszaka csendes vadásza
A magyar erdők egyik legimpozánsabb lakója a uhu (Bubo bubo), a világ legnagyobb termetű bagolyfaja. Éjszakai ragadozóként a csendesség a fegyvere, szinte hangtalanul repülve lepi meg áldozatait.
Étrendje rendkívül változatos, a kisemlősöktől a madarakon át egészen a nyulakig terjed. A uhu nem válogatós, alkalmazkodik az adott területen elérhető táplálékforrásokhoz.
A uhu jelenléte az erdőben az ökoszisztéma egészségének fontos mutatója.
Fészkét legtöbbször sziklapárkányokra, öreg fák odvaiba vagy elhagyott ragadozómadár-fészkekbe építi. A védett fajok közé tartozik, ezért kiemelt figyelmet fordítunk állományának megőrzésére Magyarországon.
A harkályok, az erdő dobosai
A harkályok az erdő hangulatának meghatározó alakjai. Magyarországon több fajuk is él, mindegyikük fontos szerepet tölt be az ökoszisztémában. A nagy fakopáncs például a leggyakoribb, de a közép fakopáncs és a kis fakopáncs is gyakran előfordul.
Hangos dobolásukkal jelzik területüket és hívják fel magukra a figyelmet. Erős csőrükkel nem csak fában vájnak odút, hanem rovarokat is keresnek a fa kérge alatt.
A harkályok nem csak táplálékot keresnek a fában, hanem odúikban más madarak és emlősök is otthonra lelnek.
A harkályok tehát nem csak lenyűgöző látványt nyújtanak, hanem elengedhetetlenek az erdő egészségének megőrzésében is.
A szajkó, az erdő kertésze
A szajkó, bár gyakori madarunk, sokszor alábecsüljük a szerepét az erdő életében. Pedig ő az erdő kertésze, hiszen jelentős mértékben hozzájárul a fák terjedéséhez.
Ősszel, amikor a makk érik, a szajkó szorgalmasan gyűjti azokat, és elrejti a földbe, hogy télen táplálékforrásként szolgáljanak.
Azonban nem minden elrejtett makkot talál meg, így azok tavasszal kicsíráznak, új fákat hozva létre.
Ez a tevékenysége különösen fontos a tölgyesek fennmaradásában és terjeszkedésében. A szajkó nem csak a makkot rejti el, hanem más magvakat és csonthéjasokat is, ezzel is segítve az erdő biodiverzitását. A Garrulus glandarius, ahogy tudományosan nevezik, tehát sokkal több, mint egy egyszerű madár; ő az erdő egyik legfontosabb segítője.
A cinegék, a kertek apró énekesei
A cinegék, a kertek apró énekesei, gyakori látogatói a magyarországi erdőknek és lakott területeknek egyaránt. Könnyen felismerhetőek élénk színeikről és fürge mozgásukról.
Több fajuk is előfordul hazánkban, mint például a széncinege, a kék cinege és a búbos cinege. Étrendjük változatos, főként rovarokat, hernyókat és magvakat fogyasztanak, így hasznosak a kertekben a kártevők elleni védekezésben.
A cinegék odúlakók, előszeretettel fészkelnek faodvakban, de elfoglalják a kihelyezett mesterséges odúkat is.
Énekesmadarak lévén, változatos dallamokkal szórakoztatnak bennünket. A cinegék fontos szerepet töltenek be az ökoszisztémában, hozzájárulva a rovarpopulációk szabályozásához és a magvak terjesztéséhez.
A siketfajd, az erdő titokzatos lakója
A siketfajd (Tetrao urogallus) egy ikonikus, de veszélyeztetett madárfaj Magyarország erdeiben. A harkályalakúak közé tartozik, és elsősorban a hegyvidéki fenyvesekben érzi jól magát. Mérete és feltűnő megjelenése ellenére meglehetősen rejtőzködő életmódot folytat, ezért megfigyelése igazi kihívás.
A siketfajd állománya sajnos drasztikusan csökkent az elmúlt évtizedekben, elsősorban az élőhelyek elvesztése és a zavarás miatt.
A hímek a dürrögés időszakában, tavasszal válnak aktívabbá, amikor különleges hangjukkal hívják udvarolni a tojókat. Ez az időszak kiváló lehetőség a megfigyelésükre, de nagyon fontos a csend és a távolság betartása, hogy ne zavarjuk őket.
A siketfajd megőrzése kulcsfontosságú a magyarországi erdők biodiverzitásának fenntartásához. Aktív természetvédelmi intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy ez a lenyűgöző faj továbbra is hazánk erdeinek része maradhasson.
A foltos szalamandra, a kétéltű ékszer
A foltos szalamandra, a kétéltűek ékköve, Magyarország hűvös, párás erdőinek lakója. Élénk sárga foltjai a sötét alapon figyelmeztető jelzésként szolgálnak – bőrük mérgező váladékot termel.
Ez a gyönyörű kétéltű elsősorban éjszaka aktív, és a nedves környezetet részesíti előnyben.
Étrendje főként rovarokból, csigákból és más apró gerinctelenekből áll. Szaporodása különleges: a nőstények elevenszülők, azaz élő utódokat hoznak a világra a vízben. A foltos szalamandra védett faj, megőrzése kiemelten fontos a hazai biodiverzitás szempontjából. Élőhelyeinek megóvása, a patakok és források tisztán tartása elengedhetetlen fennmaradásához.
A keresztes vipera, a rejtőzködő hüllő
A keresztes vipera (Vipera berus) egy rejtőzködő hüllő, Magyarország erdeinek lakója. Jelenléte gyakran észrevétlen marad, mivel kiválóan alkalmazkodik a környezetéhez. Színe változatos lehet, a szürkétől a barnán át a feketéig terjedhet, de a hátán mindig megtalálható a jellegzetes, cikcakkos keresztrajzolat.
Élőhelyei elsősorban a nedves, ligetes erdők, mocsarak, hegyvidéki rétek. A mérge nem halálos az emberre, de a csípése fájdalmas és orvosi ellátást igényel.
A keresztes vipera Magyarországon védett állat, természetvédelmi értéke 250.000 Ft.
Táplálékát főként rágcsálók, gyíkok és békák alkotják. A nőstények elevenszülők, azaz a kis viperák a testükben fejlődnek ki, és élve jönnek a világra. A keresztes vipera fontos szerepet tölt be az ökoszisztémában, a rágcsálók populációjának szabályozásával.
