A hagyományos fűnyírás uniformizált, rövidre vágott gyepet eredményez, ami jelentősen csökkenti a biodiverzitást. Ezzel szemben a természetbarát fűnyírás célja, hogy a gyep ne csupán egy zöld felület legyen, hanem egy élő, sokszínű ökoszisztéma. A biodiverzitás növelése a gyepben számos előnnyel jár, többek között hozzájárul a beporzók populációjának növekedéséhez, a kártevők elleni természetes védekezéshez és a talaj egészségének javításához.

A természetbarát fűnyírás lényege, hogy szem előtt tartjuk a környezeti hatásokat és a gyepet lakó élőlények igényeit. Ez azt jelenti, hogy nem törekszünk a tökéletes, egynemű gyepre, hanem elfogadjuk és támogatjuk a gyepben megjelenő különböző növény- és állatfajokat.

A természetbarát fűnyírás nem csupán a fűnyírás módjában különbözik a hagyományostól, hanem a szemléletben is.

A biodiverzitás kulcsszerepet játszik a gyep ökológiai egyensúlyának fenntartásában. Minél több különböző növény- és állatfaj él egy területen, annál ellenállóbb az ökoszisztéma a különböző stresszfaktorokkal szemben, mint például a szárazság, a betegségek vagy a kártevők. A természetbarát fűnyírás lehetőséget teremt arra, hogy a gyep egy élő, dinamikus és önfenntartó ökoszisztémává váljon.

A mozaikos kaszálás elmélete és gyakorlati megvalósítása

A mozaikos kaszálás a biodiverzitás növelésének egy egyszerű, de hatékony módszere a kertekben és parkokban. Lényege, hogy nem nyírjuk le a teljes gyepet egyszerre, hanem különböző területeket eltérő gyakorisággal és magasságban hagyunk meg.

Ez a módszer különböző élőhelyeket hoz létre a gyepen belül. A magasabb, ritkábban nyírt területek menedéket nyújtanak rovaroknak, pókoknak és más apró élőlényeknek, valamint lehetőséget adnak a virágoknak a virágzásra és magszórásra. A rövidebb, gyakrabban nyírt területek pedig továbbra is alkalmasak játékra, pihenésre és közlekedésre.

A mozaikos kaszálás megvalósítása nem bonyolult:

• Osszuk fel a gyepet képzeletben különböző zónákra.
• Döntsük el, mely zónákat fogjuk gyakrabban, ritkábban vagy egyáltalán nem nyírni. Például a virágágyások közelében hagyhatunk magasabb fűcsomókat, míg a kerti utak mentén rövidebbre vághatjuk a füvet.
• Használjunk állítható magasságú fűnyírót. A különböző területeken eltérő magasságra nyírhatjuk a füvet.
• Kaszáljuk a kijelölt területeket a megfelelő időközönként. A gyakrabban nyírt területeket hetente, a ritkábban nyírtakat havonta, vagy akár még ritkábban is vághatjuk.

A mozaikos kaszálás előnyei:

• Növeli a biodiverzitást. Több rovar, pillangó és más élőlény talál menedéket és táplálékot a kertben.
• Csökkenti a fűnyírás gyakoriságát. Kevesebb időt kell fordítanunk a fűnyírásra.
• Szebb és természetesebb megjelenést kölcsönöz a kertnek. A különböző magasságú és textúrájú fűterületek változatosabbá teszik a kert képét.

A mozaikos kaszálás nem csak egy kertészeti technika, hanem egy szemléletmód: a természet tisztelete és a biodiverzitás támogatása a saját kertünkben.

A mozaikos kaszálás során ügyeljünk a fokozatosságra. Ne vágjuk le hirtelen az egész gyepet, hanem hagyjunk meg néhány magasabb fűfoltot. Ezek a foltok menedéket nyújtanak az élőlényeknek, amíg a ritkábban nyírt területek megerősödnek.

A mozaikos kaszálás kombinálható más természetbarát kertészeti módszerekkel, például rovarmenedékek telepítésével, őshonos növények ültetésével és a vegyszerek használatának mellőzésével.

A mozaikos kaszálás nem tökéletes megoldás minden kertbe. Fontos figyelembe venni a kert méretét, a talaj típusát és a saját igényeinket. Azonban, ha szeretnénk egy természetesebb és biodiverzebb kertet, a mozaikos kaszálás egy kiváló kiindulópont lehet.

A mozaikos kaszálás nem csak a fűnyírásról szól, hanem a tervezésről és a megfigyelésről. Figyeljük meg, hogyan reagál a gyep a különböző kaszálási gyakoriságokra és magasságokra, és alakítsuk ki a saját, egyedi mozaikos kaszálási tervünket.

A mozaikos kaszálás előnyei a növény- és állatvilág szempontjából

A mozaikos kaszálás lényege, hogy a gyepet nem egyformán, hanem különböző magasságokban és időpontokban nyírjuk. Ez a módszer a hagyományos, rövidre nyírt gyep helyett egy sokkal változatosabb élőhelyet hoz létre, ami számos előnnyel jár a növény- és állatvilág számára.

A különböző magasságú fűszálak különböző mikroklímákat teremtenek. A magasabb fű árnyékot és páratartalmat biztosít, ami kedvez a rovaroknak, pókoknak és más gerincteleneknek. A rövidebb területek pedig a napsütést kedvelő növényeknek és rovaroknak nyújtanak ideális körülményeket.

A mozaikos kaszálás lehetővé teszi, hogy a gyepen élő növények virágozzanak és magot érleljenek, ami táplálékot biztosít a beporzó rovaroknak, mint például a méheknek és a pillangóknak.

A változatos növényzet változatos rovarvilágot vonz, ami pedig táplálékot jelent a madaraknak és más ragadozóknak. A mozaikos kaszálással egy természetes táplálékláncot hozunk létre a kertünkben.

A mozaikos kaszálás nemcsak a biodiverzitást növeli, hanem a gyep egészségét is javítja. A magasabb fűszálak védik a talajt a kiszáradástól és az eróziótól, valamint elnyomják a gyomokat.

Példák a mozaikos kaszálásra:

• Sávokban kaszálás: Hagyjunk egy sávot magasabbra nyírva a gyepen, ami menedéket nyújt a rovaroknak.
• Foltokban kaszálás: Hagyjunk foltokat magasabbra, ahol a virágok virágozhatnak.
• Különböző időpontokban kaszálás: Ne nyírjuk le az egész gyepet egyszerre, hanem csak egy részét.

A mozaikos kaszálás egyszerű és hatékony módja a biodiverzitás növelésének a kertünkben. Próbáljuk ki mi is, és figyeljük meg, hogyan változik meg a kertünk élővilága!

Rovarmenedékek kialakítása a kertben: típusok, helyszínválasztás és építés

A rovarok számára kialakított menedékek kulcsszerepet játszanak a kert biodiverzitásának megőrzésében, különösen a természetbarát fűnyírási módszerek, mint a mozaikos kaszálás alkalmazása mellett. Ezek a menedékek nem csupán búvóhelyet biztosítanak, hanem a szaporodás és a táplálkozás helyszínéül is szolgálnak. A megfelelő típus kiválasztása és a helyes elhelyezés elengedhetetlen a sikerhez.

Számos különböző típusú rovarmenedék létezik, melyek mindegyike más-más rovarcsoportot céloz meg:

• Méhecskehotelek: Ezek a legnépszerűbbek, és általában furatokkal teli faágakból, nádszálakból vagy bambuszcsövekből állnak. Fontos, hogy a furatok sima felületűek legyenek, hogy a méhek ne sérüljenek meg.
• Katicabogár-házak: Ezek apró, zárt dobozok, melyekben száraz levelek és szalmák találhatók. A katicabogarak itt telelnek át, és tavasszal innen indulnak el, hogy a levéltetvekkel táplálkozzanak.
• Fülbemászó-cserepek: Egy virágcserépbe szalmát vagy fadarabokat teszünk, majd fejjel lefelé helyezzük a növények közelébe. A fülbemászók éjszaka előjönnek, és megeszik a levéltetveket, nappal pedig a cserépben húzódnak meg.
• Lepkeházak: Ezek függőleges, keskeny nyílásokkal ellátott dobozok, amelyek védelmet nyújtanak a lepkék számára a rossz időjárás ellen.
• „Halott” faágak és rönkök: A kert egy eldugottabb részén hagyott faágak és rönkök ideális élőhelyet biztosítanak számos rovarnak, gombának és más élőlénynek.

A rovarok védelme nem csupán a környezettudatosság kérdése, hanem a kertünk egészségének megőrzéséhez is elengedhetetlen.

A helyszín kiválasztásakor figyelembe kell venni a rovarok igényeit. A méhecskehotelek például napos, szélvédett helyen érzik magukat a legjobban, közel a virágos növényekhez. A katicabogár-házakat a levéltetvekkel fertőzött növények közelébe érdemes helyezni. A „halott” faágak és rönkök számára pedig egy árnyékos, nedves hely ideális.

A rovarmenedékek építése nem igényel különösebb szakértelmet. A legtöbb típus házilag is könnyen elkészíthető újrahasznosított anyagokból. Fontos azonban, hogy a felhasznált anyagok természetesek és kezeletlenek legyenek. Kerüljük a festett vagy lakkozott faanyagok használatát, mert ezek károsak lehetnek a rovarokra.

Az elkészült rovarmenedéket rendszeresen karban kell tartani. A méhecskehotelek esetében évente egyszer érdemes kitisztítani a furatokat, hogy megelőzzük a paraziták elszaporodását. A katicabogár-házakban pedig időnként cseréljük ki a száraz leveleket és szalmákat.

A rovarmenedékek kialakítása a kertben egy egyszerű, de hatékony módja a biodiverzitás növelésének és a természetes kártevőirtás elősegítésének. A mozaikos kaszálással kombinálva pedig egy olyan ökoszisztémát hozhatunk létre, amely virágzik a rovarok sokféleségétől.

A rovarhotel lakói: mely rovaroknak nyújt menedéket és miért fontosak

A rovarhotelek a természetbarát fűnyírás és kertgondozás fontos elemei, hiszen otthont és menedéket biztosítanak számos hasznos rovarnak. Ezek a struktúrák különböző méretű és kialakítású üregekkel, csövekkel és rekeszekkel rendelkeznek, melyek a különböző rovarfajok igényeihez igazodnak.

Mely rovarok költöznek be a rovarhotelbe? Elsősorban magányos méhek (pl. faliméhek, álcák) és darázsak, amelyek nem alkotnak nagy kolóniákat, hanem egyedül gondoskodnak a szaporodásról. Számukra a rovarhotel ideális hely a peték lerakására és a lárvák felnevelésére. Emellett a fülbemászók is szívesen használják a sötét, védett helyeket, akárcsak a katicabogarak, amelyek itt telelnek át. A legyek bizonyos fajtái is beköltözhetnek, például a zengőlegyek, amelyek lárvái levéltetvekkel táplálkoznak.

Miért fontos, hogy ezek a rovarok menedéket találjanak a kertünkben?

A rovarhotelekben lakó rovarok többsége rendkívül fontos a kert ökológiai egyensúlyának fenntartásában.

A magányos méhek és darazsak elengedhetetlenek a beporzáshoz. Mivel nem gyűjtenek mézet, kizárólag a petéik számára gyűjtenek virágport, így sokkal hatékonyabban porozzák be a növényeket, mint a háziméhek. A fülbemászók és a katicabogarak levéltetvekkel és más kártevőkkel táplálkoznak, így természetes módon védenek a növényeinket. A zengőlegyek lárvái szintén hatékony levéltetű-pusztítók.

A rovarhotelek tehát nem csupán dekoratív elemei a kertnek, hanem konkrét segítséget nyújtanak a biodiverzitás megőrzésében és a természetes kártevőirtásban. Azáltal, hogy menedéket biztosítunk ezeknek a hasznos rovaroknak, hozzájárulunk egy egészségesebb és virágzóbb kert kialakításához.

• Magányos méhek és darazsak: Beporzás
• Fülbemászók és katicabogarak: Kártevőirtás
• Zengőlegyek: Levéltetű-pusztítás

Vadvirágos gyep kialakítása: magkeverékek, vetési technikák és gondozás

A vadvirágos gyep kialakítása nagyszerű módja a biodiverzitás növelésének és a rovarok, például a beporzók számára ideális élőhely megteremtésének. Ahelyett, hogy egy homogén, rövidre nyírt gyepet tartanánk, egy vadvirágos gyep színes és élettel teli, ami a természetbarát fűnyírás szerves részét képezi.

A siker kulcsa a megfelelő magkeverék kiválasztása. Érdemes a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó, őshonos fajokat tartalmazó keveréket választani. Ezek a keverékek általában tartalmaznak virágzó növényeket, mint például a mezei zsálya, a pipacs, a búzavirág és a margaréta. A magkeverék kiválasztásakor figyeljünk a talajtípusra (homokos, agyagos, stb.) és a napsütéses órák számára is.

A vetési technikák is meghatározóak. A legjobb eredményt általában a tavaszi vagy őszi vetéssel érhetjük el. A területet először alaposan gyomláljuk ki, majd lazítsuk fel a talajt. A magokat egyenletesen szórjuk el, majd finoman gereblyézzük be. Fontos, hogy a magok ne kerüljenek túl mélyre, mert akkor nehezebben csíráznak. A vetés után öntözzük meg a területet.

A vadvirágos gyep nem igényli a hagyományos gyephez hasonló intenzív gondozást, de némi odafigyelést azért igényel.

A gondozás során figyeljünk a gyomokra. Az első évben érdemes kézzel eltávolítani a nem kívánt növényeket, hogy a vadvirágok megerősödhessenek. A kaszálás időpontja is fontos. A vadvirágos gyepet általában évente egyszer vagy kétszer kell kaszálni, lehetőleg a virágzási időszak után, hogy a növények elszórhassák magjaikat. A levágott füvet hagyjuk egy-két napig a területen, hogy a magok kihullhassanak, majd távolítsuk el.

A vadvirágos gyep kialakítása hosszabb távú projekt, de a befektetett energia bőségesen megtérül a színes virágokkal, a beporzó rovarok látogatásával és a természetes élőhely megteremtésével. Ne feledjük, hogy a természetes gyep nem mindig makulátlanul „szép”, de az ökológiai előnyei felbecsülhetetlenek.

Fontos szempontok:

• A talaj előkészítése alapos legyen.
• A magkeverék minősége meghatározó.
• A kaszálást a megfelelő időben végezzük.
• Legyünk türelmesek, az eredmény nem azonnal látszik.

A vadvirágos gyep kialakítása egy fenntartható és környezetbarát megoldás, amely hozzájárul a biodiverzitás megőrzéséhez és a természetes élőhelyek védelméhez.

A gyep biodiverzitásának növelése őshonos növények telepítésével

A gyep biodiverzitásának növelése őshonos növények telepítésével kulcsfontosságú lépés a természetbarát fűnyírás kontextusában. A hagyományos, homogén gyep helyett egy változatosabb élőhelyet hozhatunk létre, amely számos rovarnak, madárnak és más élőlénynek nyújt otthont.

Az őshonos növények kiválasztása elengedhetetlen. Ezek a növények alkalmazkodtak a helyi éghajlathoz és talajviszonyokhoz, ezért kevesebb gondozást igényelnek, mint az egzotikus fajták. Ráadásul, a helyi rovarvilág és más állatok is ezekhez a növényekhez szoktak hozzá, így azok számára táplálékot és menedéket biztosítanak.

Az őshonos növények telepítése nem csak a biodiverzitást növeli, hanem a gyep ellenálló képességét is javítja a kártevőkkel és betegségekkel szemben.

Hogyan kezdjünk hozzá?

• Kezdjük kicsiben: Ne próbáljuk meg egyszerre az egész gyepet átalakítani. Válasszunk ki egy kisebb területet, és kezdjük ott a munkát.
• Válasszunk megfelelő növényeket: Kutassunk a helyi őshonos növények után, amelyek jól érzik magukat a gyepünkön. Fontos figyelembe venni a napfény mennyiségét és a talaj típusát.
• Ültessük el a növényeket: Az őshonos növényeket ültethetjük magról vagy palántáról is. Fontos, hogy a növények között megfelelő távolságot hagyjunk, hogy azok megfelelően tudjanak fejlődni.
• Gondozzuk a növényeket: Az őshonos növények általában kevés gondozást igényelnek, de azért érdemes odafigyelni rájuk. Öntözzük őket rendszeresen, és távolítsuk el a gyomokat.

Példák őshonos növényekre, amik alkalmasak lehetnek gyepbe ültetésre:

1. Fehér here (Trifolium repens): Jól tűri a taposást, és nitrogént köt meg a talajban.
2. Pillangósvirágúak (Fabaceae család): Számos fajtája létezik, amelyek vonzzák a beporzókat.
3. Százszorszép (Bellis perennis): Alacsony növésű, és sokáig virágzik.

A hagyományos fűnyírók környezeti hatásai és alternatívák

A hagyományos fűnyírók jelentős környezeti terhelést okoznak. A benzinmotoros változatok károsanyag-kibocsátása magas, hozzájárulva a légszennyezéshez és a klímaváltozáshoz. Emellett a zajszennyezés is jelentős probléma, különösen sűrűn lakott területeken.

A rendszeres, rövidre nyírt gyep csökkenti a biodiverzitást. A monokultúrás fűfelület nem nyújt megfelelő életteret a rovaroknak, madaraknak és más élőlényeknek. A tápanyagutánpótlás (műtrágyák) pedig tovább roncsolja a talaj élővilágát.

A hagyományos fűnyírás helyett a természetbarát megoldásokkal nemcsak a környezetet óvhatjuk, hanem egy élhetőbb és változatosabb kertet is teremthetünk.

Alternatív megoldások léteznek. A mozaikos kaszálás során a gyep egy részét hagyjuk hosszabbra nőni, ezzel teret adva a virágoknak és a rovaroknak. A rovarmenedékek kialakítása, például egy halom gally vagy egy kőrakás, további élőhelyet biztosít.

A biológiai sokféleség növelése a gyepben azt jelenti, hogy nem feltétlenül kell a tökéletesen egyenletes, rövidre nyírt felületre törekednünk. Elfogadhatjuk, sőt, támogathatjuk a gyomnövények megjelenését, hiszen sokuk fontos táplálékforrás a beporzók számára. A kézi fűnyírók vagy az akkumulátoros fűnyírók a benzines változatoknál környezetkímélőbbek, bár a nagyobb területeken a hatékonyságuk kérdéses.

A fűnyírás gyakorisága és magassága: hogyan befolyásolja a biodiverzitást

A fűnyírás gyakorisága és magassága kulcsfontosságú tényezők a gyep biodiverzitásának alakításában. A túl gyakori és túl rövidre nyírt fű elnyomja a virágzó növényeket, ezzel csökkentve a nektárt és pollent gyűjtő rovarok táplálékforrásait. Ezzel szemben, a ritkább fűnyírás lehetővé teszi, hogy a virágok kibontakozzanak, ezzel vonzva a beporzókat és más hasznos rovarokat.

A mozaikos kaszálás egy kiváló módszer a biodiverzitás támogatására. Ez azt jelenti, hogy a gyep különböző részeit különböző időpontokban és különböző magasságban nyírjuk. Így a gyep egy részén mindig találnak menedéket és táplálékot az élőlények. Például, hagyhatunk magasabban nyírt területeket, ahol a rovarok biztonságosan fejlődhetnek, és alacsonyabban nyírt területeket a játékra vagy pihenésre.

A ritkább fűnyírás és a magasabb vágási magasság elősegíti a gyepen a virágos növények megjelenését, ami növeli a rovarok, különösen a beporzók számára elérhető táplálék mennyiségét.

A fűnyírás magassága is jelentősen befolyásolja a gyep ökoszisztémáját. A magasabbra hagyott fű árnyékot biztosít a talajnak, ami segít megőrizni a nedvességet és csökkenti a gyomok növekedését. Emellett a magasabb fűszálak menedéket nyújtanak a rovaroknak és más apró állatoknak.

Érdemes megfontolni a következőket:

• Csökkentsük a fűnyírás gyakoriságát: Hagyjuk, hogy a fű hosszabbra nőjön, és ritkábban nyírjuk.
• Állítsuk magasabbra a fűnyírót: A magasabb vágási magasság elősegíti a virágok és a rovarok életterének kialakulását.
• Alkalmazzuk a mozaikos kaszálást: Változtassuk a fűnyírás gyakoriságát és magasságát a gyep különböző részein.

A fűnyírás tudatos megközelítése lehetővé teszi, hogy a gyep ne csak egy rendezett felület legyen, hanem egy élő, virágzó ökoszisztéma, amely támogatja a biodiverzitást.

A gyep tápanyagellátása természetes módszerekkel: komposztálás és mulcsozás

A természetbarát gyepkezelés szerves része a talaj tápanyagellátásának biztosítása. A műtrágyák helyett a komposztálás és a mulcsozás kínálnak fenntartható megoldást, melyek nemcsak a gyep egészségét javítják, hanem a biodiverzitást is támogatják.

A komposzt használata során a lebomlott szerves anyagok, mint például falevelek, fűnyesedék és konyhai hulladékok, értékes tápanyagokkal látják el a talajt. A komposzt javítja a talaj szerkezetét, elősegíti a vízelvezetést és növeli a talaj víztartó képességét. A komposztot tavasszal és ősszel érdemes a gyepre szórni, vékony rétegben, hogy ne fulladjon be a fű.

A mulcsozás egy másik hatékony módszer a tápanyag-utánpótlásra. A fűnyesedék mulcsként való visszahagyása a gyepen (mulcsozó fűnyíróval) visszajuttatja a tápanyagokat a talajba, csökkentve a műtrágyák szükségességét. A mulcs emellett segít megőrizni a talaj nedvességtartalmát és gátolja a gyomok növekedését.

A mulcsozás a természetes tápanyagkörforgás egyik alapelve, mely a gyep egészségének megőrzésében kulcsszerepet játszik.

A komposztálás és mulcsozás kombinációja révén egy önfenntartó ökoszisztémát hozhatunk létre a gyepben. Ez nemcsak a tápanyagellátást biztosítja, hanem élőhelyet teremt a talajlakó élőlények számára, melyek tovább javítják a talaj minőségét.

Gyomirtás természetes módszerekkel a biodiverzitás megőrzése érdekében

A gyep nem csupán egy zöld felület lehet, hanem a biodiverzitás fontos színtere is. A természetes gyomirtás nem a teljes gyommentességet célozza meg, hanem a gyomnövények és a fű egyensúlyának megteremtését, ezzel is támogatva a rovarok és más élőlények élőhelyét.

A természetes gyomirtás kulcsa a megelőzés: a talaj egészségének megőrzése és a fű megfelelő gondozása.

Íme néhány módszer a természetes gyomirtásra, a biodiverzitás megőrzése mellett:

• Kézi gyomlálás: Bár időigényes, ez a legkörnyezetbarátabb módszer. A gyomokat gyökerestül távolítsuk el.
• Forró víz: Hatékony megoldás a járdák repedéseiben növő gyomok ellen.
• Ecet: Hígítatlan ecet permetezése a gyomokra elpusztítja azokat. Vigyázzunk, hogy a környező növényeket ne érje!
• Mulcsozás: A mulcsréteg megakadályozza a gyomok csírázását, és tápanyaggal látja el a talajt.

A gyomok jelenléte a gyepen nem feltétlenül rossz dolog. Sok gyomnövény, mint például a pitypang, fontos táplálékforrás a beporzó rovarok számára. Azonban, ha túlzottan elszaporodnak, érdemes beavatkozni a fent említett módszerekkel.

A gyomirtók használata helyett válasszuk a természetes módszereket, ezzel is hozzájárulva a környezetünk védelméhez és a biodiverzitás megőrzéséhez.

A vízmegőrzés fontossága a természetbarát gyepben

A természetbarát gyep fenntartásának egyik kulcseleme a vízmegőrzés. A hagyományos, rövidre nyírt gyep rengeteg vizet igényel, ami nem fenntartható megoldás, különösen aszályos időszakokban. A mozaikos kaszálás, ahol a gyep egyes részeit hosszabbra hagyjuk, segít a talaj nedvességtartalmának megőrzésében.

A hosszabb fűszálak árnyékot vetnek a talajra, csökkentve a párolgást. Emellett a mélyebbre hatoló gyökerek jobban hozzáférnek a vízhez, és a talaj is jobban képes tárolni a nedvességet. A rovarmenedékek, például a fűcsomók és a virágos területek, szintén hozzájárulnak a vízmegőrzéshez, mivel a rovarok és a talajlakó élőlények segítik a talaj szerkezetének javítását, ami elősegíti a víz beszivárgását.

A biodiverzitás növelése a gyepben nem csupán a növény- és állatvilág számára előnyös, hanem a vízgazdálkodás szempontjából is kulcsfontosságú.

A természetes gyepben található különféle növények eltérő gyökérrendszerrel rendelkeznek, így hatékonyabban használják fel a vizet. A pillangósvirágúak, például a here, nitrogént kötnek meg a levegőből, ami csökkenti a műtrágyázás szükségességét. A műtrágyák használata ugyanis növelheti a vízigényt.

A mulcsozás, azaz a levágott fűszálak a gyepen hagyása, szintén nagyszerű módja a vízmegőrzésnek. A mulcs természetes trágyaként szolgál, és segít a talaj nedvességtartalmának megtartásában. Kerüljük a túlzott öntözést, és inkább a ritkább, de alaposabb öntözést alkalmazzuk, hogy a víz mélyebbre hatoljon a talajba, és ösztönözze a gyökereket a mélyebb növekedésre.