A kertészkedés sokak számára a természet közelségét, a kikapcsolódást és a környezet szépítését jelenti. Azonban a jó szándék ellenére is előfordulhat, hogy akaratlanul ökológiai csapdákat állítunk a vadon élő állatok számára.

Gondoljunk csak bele: a gyönyörű, egzotikus növények, melyekkel kertünket díszítjük, gyakran nem nyújtanak táplálékot a helyi rovaroknak, madaraknak vagy emlősöknek. Sőt, egyes invazív fajok kiszoríthatják a honos növényeket, ezzel táplálékláncokat szakítva meg.

A túlzottan rendezett, „steril” kertek szintén problémát jelenthetnek. Ahol nincs hely a természetes növényzetnek, a faleveleknek, a korhadó ágaknak, ott nincs búvóhely, táplálékforrás vagy fészkelőhely a rovarok, a kétéltűek és a kisebb emlősök számára.

A kertünkben alkalmazott vegyszerek, rovarirtók és gyomirtók pedig közvetlen veszélyt jelentenek a vadon élő állatokra, még akkor is, ha azokat „környezetbarátnak” nevezik.

A kerti tavak, ha nincsenek megfelelően kialakítva, fulladásveszélyt jelenthetnek a rovaroknak és a kisebb állatoknak, ha nem tudnak kijutni belőlük. A magas kerítések, bár védelmet nyújtanak, elvághatják a vadon élő állatok mozgási útvonalait, megakadályozva őket a táplálékszerzésben vagy a párválasztásban.

Éppen ezért, mielőtt nekifognánk a kertészkedésnek, érdemes alaposan átgondolni, hogy milyen hatással lesz a tevékenységünk a helyi élővilágra. A körültekintő tervezés és a tudatos növényválasztás segíthet abban, hogy kertünk valóban a természet barátja legyen, és ne egy csapda.

A kert mint ökológiai csapda: definíció és gyakori példák

Az ökológiai csapda egy olyan környezet, ami vonzó a vadon élő állatok számára, de valójában káros vagy halálos. A kertjeink, bár jó szándékkal hozzuk létre őket a természet támogatására, gyakran válnak ilyen csapdákká.

Gyakori példák:

• Ragasztós rovarfogók: Bár a kártevőket célozzák, gyakran ártalmatlan rovarokat, sőt, madarakat is foglyul ejtenek.
• Mély, fedetlen víztartályok: A szomjas állatok beleeshetnek és megfulladhatnak.
• Permetszerek és mérgek: Bár a kártevőket irtják, a táplálékláncon keresztül a hasznos rovarokra, madarakra és más állatokra is káros hatással lehetnek.
• Nem megfelelő madáretetők: Ha nem tisztítjuk rendszeresen, a madáretetők betegségek terjesztői lehetnek.
• Sima falú, meredek oldalú medencék, kerti tavak: Az állatok, akik beleesnek, nem tudnak kimászni.

A látszólag jótékony beavatkozások, mint a madáretetés vagy a rovarok elleni védekezés, nem várt negatív következményekkel járhatnak, ha nem megfelelően végezzük őket.

Érdemes tehát átgondolni, hogy a kertünk valóban a vadon élő állatok menedéke-e, vagy épp egy veszélyes csapda számukra. A tudatos kertészkedés a kulcs!

Permetezés veszélyei: rovarirtók, gyomirtók és gombaölők hatása a hasznos élővilágra

A rovarirtók, gyomirtók és gombaölők használata a kertekben komoly veszélyt jelent a hasznos élővilágra. Bár céljuk a kártevők és betegségek elleni védekezés, gyakran nem szelektívek, így ártalmasak lehetnek a beporzó rovarokra, a ragadozó rovarokra, a madarakra és más állatokra is.

A rovarirtók különösen veszélyesek a méhekre és más beporzókra. Ezek az anyagok idegméregként működnek, és a méhek táplálkozásába kerülve a kaptár pusztulásához vezethetnek. A gyomirtók a tápláléklánc alsóbb szintjeit érintik, kiirtva a táplálékot biztosító növényeket a rovarok és más állatok számára.

A gombaölők bár a gombákat célozzák, közvetett módon károsíthatják a talajéletet, amely elengedhetetlen a növények egészségéhez és a tápláléklánc fenntartásához.

A permetszerek használata nemcsak a célzott kártevőket pusztítja el, hanem a természetes ellenségeiket is, így hosszú távon súlyosbíthatja a problémát.

A permetezés mellékhatásai közé tartozik a víz- és talajszennyezés is, ami tovább ronthatja a vadon élő állatok életterét.

Mit tehetünk helyette?

• Válasszunk biológiai védekezési módszereket, mint például a hasznos rovarok betelepítése.
• Alkalmazzunk kézi gyomlálást a gyomirtók helyett.
• Használjunk komposztot és más természetes tápanyagokat a növények erősítésére, hogy ellenállóbbak legyenek a betegségekkel szemben.
• Türelemmel viseljük a kertben megjelenő kisebb károkat, hiszen a természet egyensúlyának helyreállítása időbe telik.

A fenntartható kertészkedés nemcsak a mi kertünk, hanem a környezetünk egészségét is szolgálja.

Csigák elleni védekezés: a mérgező csali alternatívái és a természetes ellenségek támogatása

Sokan a csigák elleni harcot a kertészkedés elkerülhetetlen részeként élik meg. A hagyományos, mérgező csigacsali azonban valóságos ökológiai csapda. Nem csak a csigákat pusztítja el, hanem a táplálékláncban felettük álló állatokat is megmérgezi, mint például a sünöket, madarakat, sőt, házi kedvenceinket is.

Ahelyett, hogy mérgező módszereket alkalmaznánk, fókuszáljunk a természetes védekezésre és a csigák természetes ellenségeinek támogatására.

Íme néhány alternatíva:

• Sörcsapda: A földbe ásott edénybe öntött sör vonzza a csigákat, akik belefulladnak.
• Rézszalag: A növények köré helyezett rézszalag elektromos töltést generál, ami taszítja a csigákat.
• Kávézacc: A kávézacc savassága szintén taszítja a csigákat, ráadásul a talajt is táplálja.

Azonban a leghatékonyabb módszer a csigák természetes ellenségeinek a kertbe csábítása és megtartása. Ezek az állatok nem csak a csigákat, hanem más kártevőket is kordában tartják, ezzel is segítve a kert egyensúlyát.

Hogyan támogathatjuk a természetes ellenségeket?

• Sünök: Biztosítsunk számukra búvóhelyeket, például komposzthalmokat vagy sűrű bokrokat. Ne használjunk mérgező csigacsali!
• Madarak: Helyezzünk ki itatókat és etetőket, ültessünk bogyós növényeket.
• Futóbogarak: Hagyjunk meg a kertben néhány elszáradt falevelet és fadarabot, ezek kiváló búvóhelyek számukra.
• Békák és varangyok: Készítsünk számukra tavacskát vagy vizes élőhelyet.

A természetes védekezés nem csak hatékonyabb, de sokkal fenntarthatóbb és környezetbarátabb megoldás is a mérgező csigacsalik használatánál. Gondoljunk a kertünkre, mint egy ökoszisztémára, és támogassuk a természetes egyensúlyt!

Madáretetők: a túlzott etetés és a nem megfelelő táplálék okozta problémák

A madáretetők jó szándékú gesztusnak tűnhetnek, de a túlzott etetés és a nem megfelelő táplálék komoly problémákat okozhat a madárpopulációkban. Ahelyett, hogy segítenénk, könnyen ökológiai csapdát állíthatunk.

A túlzott etetés függőséget okozhat. A madarak elszoknak a természetes táplálék keresésétől, és túlságosan ráhagyatkoznak az etetőre. Ez különösen a téli időszakban veszélyes, amikor hirtelen megszűnhet az utánpótlás.

A madarak túlzott etetése a természetes táplálékszerzési ösztönük elhalványulásához vezethet.

A nem megfelelő táplálék komoly egészségügyi problémákat okozhat. Például:

• A kenyér tápértéke alacsony, és elhízáshoz, valamint tápanyaghiányhoz vezethet.
• A sózott magok károsíthatják a veséket.
• A romlott magok betegségeket terjeszthetnek.

Emellett a madáretetőkön betegségek terjedhetnek. A madarak nagy tömegben gyűlnek össze egy helyen, ami kedvez a kórokozók terjedésének. A gyakori látogatók ürüléke felhalmozódhat az etető körül, ami tovább növeli a fertőzés kockázatát. Ezért elengedhetetlen az etető rendszeres tisztítása.

A madáretetők vonzzák a predátorokat is, például a macskákat és a ragadozó madarakat. Ez növeli a madarak stressz-szintjét és veszélyezteti a túlélésüket. A macskák által elejtett madarak száma jelentős, és komoly hatással lehet a helyi madárpopulációkra.

Mit tehetünk tehát? A mértékletesség a kulcs. Ne töltsük fel túlságosan az etetőket, és kínáljunk minőségi, természetes táplálékot, például olajos magvakat, napraforgót, és rovarokat. Gondoskodjunk az etető rendszeres tisztításáról, és helyezzük olyan helyre, ahol a madarak biztonságban érezhetik magukat.

Macskák a kertben: a vadon élő állatokra gyakorolt hatás és a felelős macskatartás

A macskák, bár szeretett háziállatok, jelentős ökológiai csapdát jelenthetnek a kertekben élő vadon élő állatok számára. Természetes vadászösztönük miatt a macskák zsákmányolhatnak madarakat, kisemlősöket, hüllőket és rovarokat, ami helyi populációk csökkenéséhez vezethet.

Különösen veszélyeztetettek a fiatal, tapasztalatlan állatok, amelyek könnyebb prédát jelentenek. A macskák jelenléte stresszt okozhat a vadon élő állatokban, ami befolyásolhatja táplálkozási és szaporodási szokásaikat.

A felelős macskatartás kulcsfontosságú a vadon élő állatok védelmében.

Mit tehetünk a vadon élő állatok védelmében?

• Tartsd a macskádat a lakásban: Ez a leghatékonyabb módja annak, hogy megakadályozzuk a vadászatot.
• Ha a macska kijár, használj macskabiztos kerítést vagy futtatót.
• Viselj a macskádra csengőt: A csengő hangja figyelmezteti a vadon élő állatokat a macska közeledtére.
• Ivartalanítsd a macskádat: Az ivartalanítás csökkenti a macskák számát, és ezáltal a vadon élő állatokra nehezedő nyomást.
• Biztosíts a macskádnak elegendő játékot és stimulációt a lakásban, hogy kielégítsd vadászösztönét.

A macskatartók felelőssége, hogy tisztában legyenek a macskák vadon élő állatokra gyakorolt hatásával, és megtegyenek minden tőlük telhetőt a károk minimalizálása érdekében.

Műanyagok a kertben: a mikroműanyagok terjedése és a környezetbarát alternatívák

A kertekben használt műanyagok jelentős mértékben hozzájárulnak a mikroműanyagok terjedéséhez. Ezek az apró részecskék a talajba kerülve károsítják a talajéletet, a vízi élőlényeket és közvetve azokat az állatokat is, amelyek táplálékként fogyasztják őket.

A műanyag virágcserepek, kerti bútorok, fóliák és tárolók mind lebomlanak az idő múlásával, mikroműanyagokat szabadítva fel. A műtrágyák is tartalmazhatnak mikroműanyagokat, amelyek a talajba kerülve hosszú távon szennyezik azt.

A mikroműanyagok bekerülhetnek a táplálékláncba, veszélyeztetve a madarak, rovarok és más vadon élő állatok egészségét.

Szerencsére számos környezetbarát alternatíva létezik. A műanyag virágcserepek helyett használhatunk terrakotta, fa vagy újrahasznosított papírból készült cserepeket. A műanyag fóliák helyett pedig komposztálható mulcsot vagy természetes anyagokból készült talajtakarókat.

A kerti bútorok esetében a fa, bambusz vagy fém jobb választás lehet, mint a műanyag. A műanyag tárolók helyett használhatunk üveg vagy fém edényeket.

A műanyagok használatának minimalizálásával és a környezetbarát alternatívák választásával sokat tehetünk a vadon élő állatok védelméért és a kertünk ökológiai egyensúlyának megőrzéséért. Ne feledjük, a környezettudatos kertészkedés a jövő záloga!

Tavak és itatók: a fulladásveszély és a biztonságos kialakítás

A kerti tavak és madáritatók csodálatosak, de fulladásveszélyt jelenthetnek a kisebb állatokra, például rovarokra, méhekre, békákra és sünökre. A sima, meredek falú tavakból és itatókból az állatok nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak kimászni.

A vadon élő állatok segítése nem csak a táplálék biztosítását jelenti, hanem a biztonságos környezet megteremtését is.

Mit tehetünk a biztonság érdekében?

• Rampát vagy lejtőt alakítsunk ki a tó partján, például kövekből, deszkákból vagy durva felületű anyagokból.
• Helyezzünk növényeket a vízbe és a partra, melyek kapaszkodási lehetőséget nyújtanak.
• A madáritatóba tegyünk köveket vagy üveggolyókat, hogy a méhek és más rovarok leszállhassanak rájuk.
• Gondoskodjunk arról, hogy a tó ne legyen túl mély a sekélyebb részek mellett.

A rendszeres tisztítás is elengedhetetlen, hogy elkerüljük az algásodást és a fertőző betegségek terjedését. Az itatókban naponta cseréljük a vizet!

Ezekkel az egyszerű intézkedésekkel elkerülhetjük, hogy a jószándékunk ökológiai csapdává váljon, és valóban segíthessük a kertünkbe látogató vadon élő állatokat.

Kerítések és hálók: a belegabalyodás veszélye és a vadbarát megoldások

A kerítések és hálók elengedhetetlen elemei lehetnek kertünknek, de sajnos komoly veszélyt is jelenthetnek a vadon élő állatokra. A belegabalyodás különösen gyakori probléma, ami súlyos sérüléseket, vagy akár halált is okozhat.

A műanyagból készült, apró lyukú hálók a legveszélyesebbek. Ezekbe madarak, sünök, de akár mókusok is könnyen beakadhatnak, és képtelenek kiszabadulni. A lazán lógó hálók szintén problémásak, mivel hurkokat képezhetnek, amikbe az állatok beleakadhatnak.

A vadon élő állatok védelme érdekében érdemes átgondolni a kerítések és hálók használatát, és vadbarát alternatívákat választani.

Mit tehetünk?

• Kerüljük a műanyag hálókat! Helyettük válasszunk természetes anyagokból, például jutából vagy kenderből készült hálókat, amelyek bomlóak, és kevésbé veszélyesek.
• Használjunk nagyobb lyukú hálókat! A 5×5 cm-es vagy annál nagyobb lyukméretű hálók már kevésbé jelentenek kockázatot a kisebb állatok számára.
• Feszítsük ki a hálókat megfelelően! A lazán lógó hálók helyett mindig szorosan rögzítsük őket, hogy ne képződjenek hurkok.
• Ellenőrizzük rendszeresen a kerítéseket és hálókat! Ha sérülést vagy beakadt állatot találunk, azonnal intézkedjünk.
• Ha kerítésre van szükség, válasszunk olyat, ami könnyen átjárható a sünök számára is. Ez elérhető például úgy, hogy a kerítés alján hagyunk egy kis rést.

A madárvédő hálók esetében is körültekintően kell eljárni. Fontos, hogy ezeket is szorosan rögzítsük, és rendszeresen ellenőrizzük, hogy nem szorult-e be valamilyen állat.

A vadbarát kert kialakítása nem csak a növények kiválasztásáról szól, hanem arról is, hogy odafigyelünk a kertünkben használt eszközök és anyagok biztonságára.

Fűnyírás és kaszálás: a rovarvilág pusztítása és a lassú, megfontolt munkavégzés előnyei

A kertekben elkövetett egyik leggyakoribb hiba a helytelen fűnyírás és kaszálás. A gyors, gépi fűnyírás szinte egy csapásra képes elpusztítani a rovarok, pókok és más apró élőlények élőhelyét, sőt, magukat az állatokat is.

A túl gyakori és alacsony fűnyírás nem csak a rovarvilágnak árt, hanem a talaj minőségét is rontja.

A megoldás egyszerű: válasszunk lassabb, megfontoltabb módszert. Például a kézi kasza használata lehetővé teszi, hogy szelektíven vágjuk le a füvet, elkerülve a virágzó növényeket és az azokon élő rovarokat. Ha gépi fűnyírót használunk, állítsuk magasabbra a vágási magasságot, és hagyjunk meg részeket a kertben, ahol a fű hosszabbra nőhet.

Érdemes a kaszálást késő délutánra vagy estére időzíteni, amikor a rovarok kevésbé aktívak és nagyobb eséllyel találnak menedéket. A levágott füvet se hagyjuk a helyén, mert azzal elzárjuk a fényt és a levegőt a talajtól, hanem komposztáljuk, ezzel is segítve a kert ökológiai egyensúlyát.

A tudatos fűnyírás nem csak a vadon élő állatoknak segít, hanem a kertünknek is egészségesebb és virágzóbb lesz.

Invazív növények: a biodiverzitás csökkenése és a helyi fajok támogatása

A kertészkedés során gyakran elkövetett hiba, hogy invazív növényfajokat ültetünk, abban a hiszemben, hogy ezzel segítjük a vadon élő állatokat. Valójában épp az ellenkezőjét érjük el.

Az invazív növények agresszívan terjednek, kiszorítva a helyi növényeket, amelyekhez a helyi állatvilág alkalmazkodott. Ez azt jelenti, hogy a rovarok, madarak és más állatok, amelyek a helyi növényekre támaszkodnak táplálékként és élőhelyként, élelem és menedék nélkül maradhatnak.

Az invazív fajok elterjedése a biodiverzitás csökkenéséhez vezet, mivel a helyi ökoszisztémák egyensúlya felborul.

Például, a selyemkóró (Asclepias syriaca), bár vonzza a pillangókat, agresszívan terjed, és kiszorítja a többi, helyi virágos növényt. Hasonló a helyzet a japán keserűfűvel (Fallopia japonica) is, ami szinte kiirthatatlan, és teljesen átalakítja a talajt, ellehetetlenítve más növények számára a megtelepedést.

Mit tehetünk helyette? Válasszunk helyi növényfajokat! A helyi növények nem csak a helyi állatvilág számára nyújtanak táplálékot és élőhelyet, de általában jobban is alkalmazkodnak a helyi éghajlathoz és talajviszonyokhoz, így kevesebb gondozást igényelnek.

Honnan tudhatjuk, hogy egy növény helyi-e? Érdemes körültekintően tájékozódni a helyi kertészetekben, vagy a természetvédelmi szervezetektől. Ők tudnak segíteni a megfelelő növények kiválasztásában.

Ahelyett, hogy invazív fajokkal árasztjuk el a kertünket, válasszunk helyi virágokat, fákat és cserjéket, amelyek valóban segítik a vadon élő állatokat, és hozzájárulnak a biodiverzitás megőrzéséhez.

Mesterséges fény: a rovarok tájékozódásának zavarása és a fényszennyezés csökkentése

A mesterséges fény jelentős problémát okozhat a kertünkbe látogató rovarok számára. A rovarok, különösen az éjszakai fajok, természetes fényforrások (pl. a Hold) alapján tájékozódnak. A mesterséges fényforrások, mint a kerti lámpák, megzavarják ezt a természetes navigációs képességet.

A rovarok a fény felé repülnek, ami kimerítheti őket, és lehetetlenné teszi a táplálkozást vagy a szaporodást. Ez a jelenség különösen veszélyes a lepkékre és a szentjánosbogarakra.

A túlzott fényszennyezés nemcsak a rovarokat érinti negatívan, hanem az egész ökoszisztémát, beleértve a madarakat és a denevéreket is, amelyek rovarokkal táplálkoznak.

Mit tehetünk a probléma enyhítése érdekében?

• Használjunk alacsonyabb fényerejű lámpákat. Minél gyengébb a fény, annál kevésbé zavarja a rovarokat.
• Válasszunk meleg fényű (sárgás vagy narancssárgás) lámpákat. A kék fény különösen vonzza a rovarokat.
• Irányítsuk a fényt lefelé. A felfelé világító lámpák feleslegesen szórják a fényt az ég felé, növelve a fényszennyezést.
• Kapcsoljuk le a lámpákat, amikor nincs rájuk szükség. Az időzítők vagy mozgásérzékelők segíthetnek ebben.

A fényszennyezés csökkentése nemcsak a rovarok, hanem a mi egészségünk és a bolygónk szempontjából is fontos. Gondos tervezéssel és a megfelelő világítás kiválasztásával sokat tehetünk a kertünkben élő vadon élő állatok védelméért.

A talaj élete: a műtrágyák káros hatásai és a komposztálás fontossága

A talaj élete kulcsfontosságú a kert ökoszisztémájának szempontjából, és a vadon élő állatok, mint a rovarok, giliszták, és a talajban élő mikroorganizmusok létfontosságúak a táplálékláncban. A műtrágyák használata azonban súlyosan károsíthatja ezt a kényes egyensúlyt.

A műtrágyák, különösen a nitrogén-alapúak, felboríthatják a talaj kémiai összetételét, elpusztítva a hasznos mikroorganizmusokat. Ezáltal csökken a talaj termékenysége hosszú távon, és a növények kevésbé lesznek ellenállóak a betegségekkel és kártevőkkel szemben. A műtrágyák bemosódhatnak a talajvízbe és a közeli vizekbe, szennyezve azokat és károsítva a vízi élővilágot. A rovarok, amelyek a talajban élnek, táplálkoznak, vagy ott szaporodnak, közvetlenül érintettek a talaj kémiai összetételének változásával.

A műtrágyák használata egyfajta ökológiai csapda, mert rövid távon növelheti a terméshozamot, de hosszú távon tönkreteszi a talajt és a benne élőket.

Ezzel szemben a komposztálás egy természetes és fenntartható módszer a talaj tápanyagokkal való ellátására. A komposztálás során a konyhai hulladékot, a kerti nyesedéket és más szerves anyagokat lebontjuk, és tápanyagban gazdag humuszt kapunk, ami javítja a talaj szerkezetét, vízelvezetését és tápanyag-tartalmát. A komposztált talajban élénkebb a talajélet, több a giliszta és más hasznos szervezet, amelyek segítik a növények növekedését és ellenállóbbá teszik őket a betegségekkel szemben. A komposztálás csökkenti a hulladék mennyiségét és minimalizálja a műtrágyák szükségességét, ezáltal hozzájárul a kert ökológiai egyensúlyának megőrzéséhez.

A komposztálás nem csak a talajnak jó, hanem a vadon élő állatoknak is, mivel egy egészségesebb, változatosabb ökoszisztémát teremt, amely több táplálékot és menedéket biztosít számukra. A műtrágyák elhagyása és a komposztálás előtérbe helyezése tehát kulcsfontosságú lépés a kert ökológiai lábnyomának csökkentésében és a vadon élő állatok védelmében.

A „túl tiszta” kert: a természetes élőhelyek hiánya és a vadon élő állatok menedékhelyeinek biztosítása

A „túl tiszta” kert paradox módon ártalmas lehet a vadon élő állatok számára. A gondozott, gyommentes, „steril” kertekből hiányoznak a természetes élőhelyek és a menedékhelyek, amelyek létfontosságúak a rovarok, madarak, kétéltűek és más állatok számára. Ahol minden levél lehullik azonnal, minden elszáradt növényi rész eltávolításra kerül, ott nem marad hely a telelésre, fészkelésre, vagy élelemszerzésre.

A vadon élő állatoknak szükségük van védett zugokra. A tökéletesen nyírt gyep például sivatag a rovarok számára. Ezzel szemben a magas fűszálak, a virágzó gyomok (igen, a gyomok!) otthont adhatnak számos fajnak, köztük pillangóhernyóknak és más fontos beporzóknak. A lombkupacok ideális telelőhelyet biztosítanak a sünöknek és a rovaroknak, míg a halott faágak és tuskók bogarak, gombák és madarak számára jelentenek élőhelyet.

A növényvédő szerek és műtrágyák használata tovább súlyosbítja a helyzetet. Ezek a vegyi anyagok nemcsak a célzott kártevőket pusztítják el, hanem a hasznos rovarokat és más állatokat is, felborítva a kert ökológiai egyensúlyát. Ráadásul a műtrágyák használata a talajéletet is károsítja, ami hosszú távon a talaj termékenységének csökkenéséhez vezet.

A természetes kert sokkal több, mint egyszerűen „rendetlen”. Ez egy élő, lélegző ökoszisztéma, amely támogatja a vadon élő állatok sokféleségét.

Mit tehetünk tehát? Íme néhány tipp, hogyan alakíthatjuk kertünket a vadon élő állatok barátjává:

• Hagyjunk meg vad területeket a kertben, ahol a fű magasabbra nőhet, és a „gyomok” virágozhatnak.
• Ne távolítsuk el a lehullott leveleket teljesen, hanem hagyjunk belőlük kupacokat a védett helyeken.
• Helyezzünk ki madáretetőket és itatókat, különösen a hideg téli hónapokban.
• Ültessünk őshonos növényeket, amelyek táplálékot és élőhelyet biztosítanak a helyi fajoknak.
• Kerüljük a növényvédő szerek és műtrágyák használatát.
• Hagyjunk meg halott fákat, ágakat, amennyiben nem veszélyesek, a kert egy eldugottabb részén.

A kertünk nemcsak a miénk. Osztjuk meg a vadon élő állatokkal, és élvezzük a természet közelségét!